Régóta dolgozom az italszakmában, eddig a szaké és ezzel az itallal kapcsolatos fogyasztási szokások teljesen elkerültek. Soha eszembe se jutott, hogy egy koktélbárban vagy egy itallapon megnézzem, hogy lehet-e szakét kapni. Köszönhetően az első magyarországi Szaké koktélversenyen, bővültek alkoholos ismereteim. A versenyen találkoztam japánokkal és megismertem ezt a furcsa, a koktélok világától eddig igen távolinak gondolt italt.
A koktélversenyre minimális szaké ismeretekkel érkeztem. Egyszer kóstoltam már, őszintén szólva nem hatott meg és soha nem jutott eszembe, hogy az otthoni bárszekrényem kínálatát szakéval bővítsem. Amikor Morafcsik Peti meghívott zsűrizni a versenyre, nagyon izgatott lettem. Azonnal elvállaltam, egyrészt nagyon megtisztelőnek éreztem a felkérést, másrészt pedig mindig szeretek új dolgokat tanulni, különösen, ha italkultúra témakörben fejleszthetem a tudásom. Csillával a verseny előtt tanakodtunk is, honnan fogjuk meg ezt a tőlünk eddig távol álló témát, hiszen kimondva is –szaké koktélverseny? –teljesen bizarrul hangzik. Soha nem jutott eszembe szaké koktélt inni. Kiderült azonban, hogy az utóbbi években a Japán italszakma igyekeszik a szakét a koktélok világába bevezetni. Koktélban azok is szívesen megkóstolhatják, akik egyébként nem rajonganak a szaké jellegzetes ízvilágáért.
A szaké egyébként Japán nemzeti itala. A szigetországban jelenleg több mint 1800 kisebb-nagyobb szaké készítő található. A szaké rizsből erjesztett 15-18%-os alkoholtartalmú ital. Szeszfoka, aromája és állaga miatt sokszor rizsbornak is nevezik, azonban az eljárás, amivel elkészítik, inkább a sörkészítéshez hasonlít. Az eredeti fogyasztása hidegen vagy melegítve, agyagpoharakban történik.
Négy különféle szakét kóstoltunk. Nekem legjobban a kék üveges Sparkling (szénsavas) szaké ízlett, a Japánok a legbüszkébbek a 10 évig érlelt szakéra voltak. Őszintén szólva ez nekem már túl markáns, savas volt és egyáltalán nem ízlett. Persze nem árultam el nekik, mert az udvariasság láthatóan mindent felülír náluk. Azt is megtudtam tőlük, hogy egy japán mondás szerint „a szaké minden gyógyszerek királya”, sőt a vendégelőadónk azt állította, hogy a mértékletes szaké fogyasztás nagyon egészséges és a japán emberek számára teljesen megszokott a rendszeres fogyasztása. Ebben az egészséges koncepcióban lehet valami, hiszen Japánban az egyik legmagasabb a születéskor várható élettartam, de persze ki tudja mi az igazság és mennyi szerepe van ebben a szakénak.
Nagyon kíváncsi voltam, hogyan tudják a versenyzők úgy elkészíteni az italokat, hogy a szaké karakteres íze ne tűnjön el a koktélokból, viszont megtaláljanak egy olyan harmóniát a szaké és a többi összetevő között, hogy kellemes, élvezhető, kellően alkoholos italt kapjunk. A szaké nemcsak a gabonás íze miatt jelentett kihívást, hanem az alacsony alkohol tartalma is nehezítette a bártenderek feladatát. Azon gondolkoztam, hogy például milyen élvezhetetlen lenne egy Pina Colada, ha a rum helyett szakét tennénk az italba. Szóval kicsit szkeptikusan ültem le a zsűri asztalhoz és kételyeim is voltak a várható eredményekkel kapcsolatban, de a jó hír az, hogy fantasztikus italok születtek! Le a kalappal a bártendereink előtt, nagyon nehéz dolga volt a zsűrinek.
Összesen 10 versenyző jutott be a döntőbe, nekem két favoritom volt. Egy martini típusú aperitif ital, amelyet Thiago, a Babka bártendere készített. Thiago brazil származású, aki mielőtt Magyarországra jött, Londonban dolgozott. Italában és előadásában nagyon ügyesen ötvözte a brazil temperamentumot és a magyar tenger lágyságát, persze egyértelműen átütött komoly szaktudása is. Italát Stroll Along Balaton Koktélnak nevezte el. A szakét ginnel keverte, így lett az ital kellően alkoholos, néhány csepp só tinktúrát tett bele, a tálalás után pedig az ital zeller fátyolt kapott.
A másik kedvencem (biztos azért is, mert néhány csepp Campari is került az italba) Csigó Krisztián Bonbon koktélja lett, egyébként ő nyerte meg a versenyt is. Krisztián koktélja olyan volt, mintha egy svájci szuperprémium alkoholos csokiba haraptam volna. Imádtam az ital elnevezésest és a koktél tálalása, a mini kristálypohár is telitalálat volt.
A verseny második helyzettje és egyben japán zsűritagok különdíjasa a Boutiq bár bártendere, Niki lett. Egy elegáns, nőies koktélt készített, amelyben a szaké, a citrusok és a levendula szirup tökéletes harmóniát alkottak.
A harmadik helyezett Bús Attila szegedi bártender lett, ő egy Tiki koktél alteregót készített és a szaké mellé Hendrick’s gin-t tett.
Talán a képről is látszik, hogy nagyon kellemes hangulatú versenyen vettem részt. Ismét beigazolódott számomra, hogy egy bártender attól válik igazán profivá, ha kellően kreatív, egy igazi showman / woman és könnyedén tud beszélni a nézőközönséghez, míg készíti az italunkat és persze a szakmai tudás is elengedhetetlen. Valóban igaz az is, amit eddig csak könyvekben olvastam, barátoktól hallottam, hogy a japánok kedves, udvarias és visszafogott emberek. A szaké még mindig nem lett a kedvenc italom, de most már biztos, hogy gyakrabban fog eszembe jutni és talán megpróbálok én is valami érdekes koktélt készíteni belőle. Nagyon remélem, hogy egyszer eljutok Japánba, ott biztos, hogy újra kipróbálom a szakét (tisztán) mondjuk egy igazi japán sushi bárban.
