Csodás bisztró-hangulat: sötét és antik thonet-székek, kristálypoharak, ezüst étkészlet és friss virágok...
Nemcsak a foci miatt szegeződött figyelmünk a franciákra, hanem természetesen az igazán kifinomult ízlésük miatt is érdemes megismerni italkultúrájukat. A francia borok és a champagne külön fejezetet (blogot) érdemelne, mi szokás szerint az egyéb italok világában mélyedtünk el egy párizsi kirándulás során. Az egyik legfontosabb megállapításunk az, hogy Franciaországban nagyon régóta létezik bárkultúra. Ennek a gasztronómiai vonatkozása az, hogy a legkisebb bárban is természetes, hogy felszolgálnak aperitifeket, digestifeket – azaz olyan italokat, amelyeket tipikusan étkezés (leginkább vacsora) előtt ill. után fogyasztanak.
Egyik kedvenc párizsi bárom, a Le Kleber itallapja
Nézzük a kedvenceket!
1. Aperitifek
Ricard, Pastis, Pernod, Abszint
Az olaszokkal ellentétben, de pl. a görögökhöz (ouzo), törökökhöz (raki) hasonlóan Franciaországban is igen kedveltek az ánizs alapú likőrök, melyeket étkezés előtt fogyasztanak. Különleges módon szervírozzák ezeket az italokat, általában külön hoznak vizet, amellyel folyamatosan hígítva egyre könnyedebb italt kapunk. A víztől „tejes-ködös” lesz az ital, elveszíti átlátszóságát. Ez a jelenség az ánizs egyik meghatározó összetevőjének köszönhető. Nekem nem ezek a kedvenceim – ebben olasz-párti vagyok – de ha ezekben az országokban jártok, mindenképpen kóstoljátok meg! Az aperitif italok mindig szárazak, és inkább kesernyés vagy fűszeres ízvilágúak. Az első ilyen italokat a kinin (malária-elleni gyógyszer) körüli próbálkozásokkal alkották meg, jellemzően a XIX. század második felében.
Ezeken kívül a pezsgők, pezsgő alapú koktélok is igen népszerűek - lásd alább is - nem véletlenül!
2. Digestifek
Étkezés után bizonyos országokban keserűt isznak (máshol ezt épp étkezés előtt teszik), de Franciaországban a legjellemzőbb a borpárlatok vagy más gyümölcspárlatok fogyasztása. Ilyenek a Cognac, Armagnac (ezek az elnevezések magukat az eredetvédett földrajzi tartományokat is jelzik, ahonnan a borpárlatok származnak), vagy a Calvados, amely „Eau de Vie”, azaz élet vize besorolás alá esik, almaborból készítik és Remarque regényeiből is ismerhetjük. Eau de vie névvel illetik a magyarul „égetett szeszeknek” titulált alkoholos párlatokat – amelyről már kifejtettük véleményünket (borzalmas az elnevezés, nem éppen étvágygerjesztő).
3. Champagne: reggel, délben, este
Fotó: winefolly.com
Aki követi blogunkat, az tudja, hogy abszolúte buborék-rajongó vagyok. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a pezsgő (champagne, prosecco) tényleg bármikor, bármihez fogyasztható. Lehetőleg azért más italokkal óvatosan, vagy egyáltalán nem keverve. Párizsban megengedhetjük egyszer-egyszer azt a luxust, hogy igazi champagne-t tartsunk a kezünkben – általában egy pohár ára a harmada az itthoninak. Franciaországban még mindig népszerűek a „Kir” elnevezésű pezsgőalapú italok, amelyek istenien finom gyümölcslikőr hozzáadásával készülnek, pezsgős pohárban felszolgálva. Kir Royal – a legismertebb, amely feketeribizli-likőr hozzáadásával lesz egy kissé édeskésebb ital. Ennek ellenére még belefér az Aperitif körbe – de after work, azaz munka után mindenképpen jó választás. Azt ugye nem is kell mondanunk, hogy pezsgőhöz és a "Kir"-ekhez nem használunk jeget – csak jégvödrös hűtést a pezsgőspalacknak.
Franciaország valóban a gasztronómia fellegvára, amely szerencsére az italválasztékra, a bárkultúrára is épp annyira jellemző, mint híres konyhaművészetére. Ha tehetitek, keressétek meg Ti is kedvenceiteket!
