Döbbenetes felismerést tettem pár napja, amikor életemben először igazi (na jó, tanulói) pult mögött igazi shakert fogtam a kezembe. Azóta megváltozott az életem. Igaz a tézis, miszerint sokszor épp azokat a dolgokat nem vesszük észre, amelyek az orrunk előtt hevernek...

Életem első igazi shakelése...

Az a vicc az egészben, hogy vendéglátó főiskolát végeztem, évekig dolgoztam szállodákban, szerveztem rendezvényeket, most pedig több, mint 2 éve alkoholos italok marketingjével foglalkozom – tehát nem volt idegen a pálya, imádok bárba járni és koktélozni - de soha, egyetlen pillanatra nem jutott eszembe eddig, hogy a pult másik oldalára álljak. Végül nemrégiben a cég, akinek dolgozom, javasolta, hogy végezzem el a Bols Mixerakadémia alapfokú bártender képzését. (Ezért hatalmas köszönet Dávidnak, Petinek és Boginak!!)

A bártenderek mindig charmosak, jóképűek... vajon miért?

Túl két elméleti napon – ahol nagyon jó volt mindent egyben, összefoglalva meghallgatni – még nem gyanakodtam. Aztán jött a következő etap, a gyakorlati órák. Kottra Dezső, aka Dedi már előre figyelmeztetett mindenkit, hogy ne autóval érkezzünk, hiszen minimum 10 koktélt fogunk elkészíteni három óra alatt, és hát mint a jó szakács, természetesen minden alkotást meg is kell majd kóstolnunk. Italt ki nem öntünk (azért persze nem ittunk meg mindent). Szuper csapat gyűlt össze, a gyakorlaton tizen vagyunk – mindenki minimum 20 évvel fiatalabb nálam, és éppen pályáját kezdi vagy tökéletesíti tudását. Emiatt is úgy éreztem, hogy maximum passzív szemlélőként, de becsülettel végigcsinálom a tanfolyamot.

Kottra Dezső Dedi egy legenda báros körökben - kifogyhatatlan energia és kreativitás

Már délben elkezdett remegni a gyomrom – úgy látszik a tudatalattink mindent jobban tud – így lelkiismeretesen egy több fogásos ebédet ettem és egy hatalmas üveg ásványvízzel (a hidratálás az egyik legfontosabb teendő, ha alkoholos italokat fogyasztunk! ld. www.italmertek.hu is) érkeztem az órára. Felültünk a bárpulthoz, és ahogy Bogi jósolta, a Brandy Alexanderrel kezdtük. Dedi annyira fantasztikus oktató– túl a 7. X-en – hogy néma csöndben ültünk, és minden mozdulatát ámulattal lestük. Vendéglátó sulis koromban is imádtam azt, hogy a külső szemmel nagyon bonyolultnak és mesterkéltnek tűnő és előre pontosan megtervezett mozdulatoknak abszolúte gyakorlati hasznuk van: ne érjünk kézzel a vendég poharának széléhez, öntsük le az olvadt vizet a jéggel teli pohárból, hogy ne hígítsa feleslegesen koktélunkat.. stb.

Brandy Alexander, Bronx és egy Daiquiri - mindez szuper alapanyagokból elkészítve

Aztán jöttünk mi, a tanulók: kettesével álltunk be a mixersuli 2 pályás pultjába, és először shakelt italt, majd kevert italt, végül pedig vendégpohárban készített koktélt kevertünk. Na és itt csapott meg a shaker szele... Zavartan, de szinte végig fülig ért a szám. A videót nézve úgy csináltam végig az egészet, mint egy lassított felvétel – őrülten nehéz volt fejben összerakni elsőre a receptúra szerinti arányokat, a sorrendet, a megfelelő eszközt megtalálni és a megfelelő időben kézbe venni...

Pár órával később már teljes eufóriában tudatosult bennem, hogy mi lesz az én „sabbatical”-em. Van, aki lekvárt főz, kávézót, panziót nyit, kutyasétáltatást vállal, szőlőt telepít sok évi irodai munka után – na én eldöntöttem, hogy barmaid (magyarul mixer) leszek. Elhatároztam, hogy keresek egy helyet, ahol heti 1x gyakorolhatok, és aztán, majd biztosan azt az életet fogom élni, amit húsz évesen: nyáron tengerparton, télen síterepen. Megvan az ingyen nyaralás, még pénzt is keresek, és azt csinálom, amit imádok: emberekkel beszélgetek, isteni italokat keverek és bulizom. Vicceskedve mondogatom már egy ideje, hogy túl a negyvenen maximum egy floridai öregek otthonába vesznek csak fel – de azért remélem, hogy ez nem így lesz.

Miami Beach - öööööö..... Tényleg?? 

Drukkoljatok, és kövessétek mixersulis tanulmányaimat itt és a Facebook-on is. Mert a jó mixer is holtáig tanul...