Három nap kalandozás a Skót Felföldön és máris nemcsak Sean Connery, a Harry Potter (mert állítólag  J. K. Rowling Edinburgh egyik kávézójában is írta a regényt) vagy az isteni skót füstölt lazac miatt érdekel ez az ország, a vendégszeretetükkel és a whisky iránti tiszteletükkel a skótok teljesen belopták a szívembe magukat.

A világ whisky térképe hatalmas. Egy földkörüli utazással talán bejárható lenne a bolygó összes whisky szeglete, azonban ehhez rengeteg idő és sok pénz szükséges. Mi szeretnénk nektek az egyik érdekes területét, a skóciai Speyside-ot jobban bemutatni. Májusban 3 napot töltöttem itt, sokat tanultam a whisky készítéséről. Láthattam, hogy a skótok whisky iránti tisztelete és tudása generációról generációra száll, így Skócia 1994-ben ünnepelte a whiskykészítés 500. évfordulóját. A háztartásokban a whisky és a vele készített termékek alapvetőek. Több márkát és variánst kóstoltam, ettem whiskyben érlelt sajtot, használtam whiskyvel illatosított kézmosószappant és természetesen az ötórai teához whiskys teasüteményt kínáltak.

Glasgowba érkeztünk, onnan kocsival keresztbe szeltük észak felé Skóciát egészen Speyside-ig. Már ezzel az utazással óriási élményeket éltem át. A táj gyönyörű és változatos. Láttunk zöldellő dombságokat, ahol aranyosan legelésztek a bárányok, áthajtottunk kies holdbéli tájakon, láttunk sípályákat, ősrégi kastélyromokat, ahogy közeledtünk Speyside felé egyre több kisebb és nagyobb lepárlóba botlottunk. (A hosszú, 4 órás út során az is kiderült, hogy tudok a rossz oldalon is vezetni.)

Speyside régió igen kicsi (körülbelül 160 km széles és 80 km hosszú), viszont erről a területről származik Skócia jelenleg működő 89 maláta-whisky lepárlójának közel fele.

Speyside központja egy völgyben fekszik. Innen ered, hogy sok híres maláta-whisky nevében benne van a völgy, azaz a „Glen”szó.

A világ egyik legismertebb maláta-whisky lepárlóját, a Glenfiddich-et látogathattam meg. Egy egész napos túrán megismertük a lepárló üzem minden szegletét, lapátoltam malátázott árpát, láttuk hogyan készülnek a hordók és megmutatták a 15 éves Glenfiddich készítése során használt Solera eljárást. (Ezt egyébként elsősorban a sherry készítésnél használják, Dél-Spanyolországban). Mi is ez pontosan: három vagy négy hordósor áll egymás tetején, mindig a legalsóból veszik ki az érlelt whiskyt, egyszerre legfeljebb a hordó egyharmadát. A hiányzó részt az eggyel feljebb lévő második hordóból töltik fel, a második sort a harmadikból, a harmadikat a negyedikből. Fontos, hogy az eljárás szerint a legfelső hordókat újra töltik. Így az eljárás következtében keverednek az évjáratok. Érdekes, hogy léteznek olyan solera-rendszerek, melyeket már 150 éve használnak.

Lenyűgözőnek tartom, hogy a lepárló a mai napig az alapító család leszármazottjainak kezében van. Alapítása óta a család valamelyik örököse irányította a céget, amely ma a világ egyik legnagyobb és legismertebb maláta whisky-jét készíti.

Megtanultam kint, hogy a whiskykészítés hat főlépésből áll.

A lepárló látogatás alatt a vezetőnk megosztott velünk néhány „kulisszatitkot”, például azt, hogy a whisky ízét nagyban befolyásolja a réz lepárló üst formája, és az sem mindegy, hogy Speyside melyik tiszta, gyorsfolyású patakjának vizét használják.

Most már azt is tudom, hogy természetesen az ismert nagy régiókból származó whiskyket nem csak az eredetük különbözteti meg, hanem az elkészítési módjuk is más. Továbbá eltérő gabonát használnak a gyártás során, amely whisky-típustól függően lehet árpa, árpamaláta, rozs, rozsmaláta, búza, kukorica vagy ezek keveréke. Egyetlen ismérv közel azonos, az pedig a minimum érlelési idő, amely minimum 3 év egy nap, bár az amerikai whiskey fajták esetében 2 éves érlelés után a termékek palackozhatók és forgalomba hozhatók.

A skót whiskyket legalább kétszer, némely esetben háromszor párolják le. A Scotch megnevezést kizárólag Skóciában desztillált és legalább három év és egy napig tölgyfa hordóban érlelt whisky viselheti. Az ír whiskey-k esetében háromszoros lepárlást végeznek.

Az amerikai whiskey alaptípusa a grain whisky, összetételében a kukorica és a rozs a meghatározó. Lepárláskor általában nem készítenek 80%-nál nagyobb alkoholtartalmú párlatot és a nem kukorica whiskyt legalább 2 évig érlelik új, belülről elszenesített tölgyfahordóban. A Tennessee whiskey-t a lepárlás után általában cukorjuharból készített faszénen keresztül csepegtetik (szűrik), mielőtt a fahordóban érlelnék.

A kanadai whiskyk selymesebbek és lágyabbak, mint a többi whisky típus, közös jellemzőjük a  rozsmaláta használata, ami könnyebb ízt biztosít az italnak. A jogszabály értelmében kanadai whiskyt Kanadában kell gyártani, erjesztett gabonaszemek felhasználásával és legalább három évig kis fahordókban kell érlelni.

A kint töltött három nap alatt rengeteg ismeretet szereztem. Nem állíthatom, hogy whisky szakértővé váltam, de megkedveltem ezt az italt és boldog vagyok, hogy beléphettem ebbe a nagy múltú, elkészítése során a kézművességet és a modern technológiát ötvöző világba.

Mindenkit csak buzdítani tudok, hogy ismerkedjen a whisky-kel és ne csak Harry Potterre vagy a rossz időre gondoljatok Skócia kapcsán.