Miért jó, ha külföldön úgy étkezünk, mint a helyiek?
2017. március 13. írta: Orosz Bogi

Miért jó, ha külföldön úgy étkezünk, mint a helyiek?

Róma ismét – most tavaszi köntösben

Idén hosszú volt a tél, már nagyon untam a szürke, napfény nélküli hideg napokat, az első biztató napsugaraktól máris kicserélődtem. Annyira megörültem neki, hogy elhatároztam felgyorsítom a folyamatot, muszáj több napsugarat kapnom, így vettem egy fapados repülőjegyet Rómába.

Rómában most voltam másodszor, de ismét rájöttem, ide akár ezerszer is visszajönnék. Bárhová nézek elképesztő látnivalókat találok, döbbenetesen finomakat eszem és termesztésen az italok iránti szeretetem és tiszteletem is minden alkalommal tovább fejlődik.

20161030_162650.jpg

Akárhová utazunk, alapelvem, hogy soha nem ülök be központi, turistáktól hemzsegő étterembe. Inkább szótározom az étlapot, és több időt szánok az étterem kiválasztására, de igyekszem olyan helyre menni, ahol a helyiek esznek, isznak. Higgyétek el, megéri a fáradságot! Nemcsak minőségi és árbeli különbség van, hanem a helyi szokásokat, gasztronómiai különlegességeket is így ismerhetjük meg. Mindig lenyűgöz, hogy az olaszok mennyire szertartásosan étkeznek, az aperitf italokkal felkészítik gyomrukat (cikkünket itt olvashatod), időt szánnak minden egyes fogásra és digestifekkel zárják le az étkezést. Rómában első kézből tanultam meg a digestif fogyasztás fontosságát és formáit.

Az egyik legfontosabb különbség aperitif és digestif italok között, hogy míg a száraz, keserű és alacsonyabb alkohol fokú aperitif italok étvágygerjesztők és felkészítik a gyomrot az étkezésre, addig a digestif italok, a maguk enyhén édeskés ízvilágukkal és magasabb alkohol fokukkal a könnyebb emésztést segítik.

Miért fontos a digestif italok fogyasztása?

Talán ti is éreztétek már, hogy egy-egy nagyobb kajálás után több tonnás kő ül a gyomrotokban. Én ezt az öngólt régen többször belőttem, rettentő rossz érzés. Így most már nagyon figyelek, egyrészt arra, hogy mennyit és milyen minőségű ételeket eszem, illetve, ha tehetem igyekszem lezárni az étkezést valamilyen könnyítő, az emésztést segítő itallal.

A digestif italok tárháza is igen széles. Elegánsabb étteremben bátran kérhetünk digestif koktélt (például: Brandy Alexander), de ha nincs kedvünk kevert ital inni, egy kis cognac, brandy, sherry vagy likőr is tökéletes választás lehet. Ha a francia stílusra esküszünk, akkor a congac, brandy, vagy a calvados (a francia italokról itt olvashatsz) felé kell elmozdulnunk és a vacsoránkat ezekkel az italokkal tudjuk remekül zárni.

Ha valaki az „olaszos” vonalra esküszik, annak inkább az amarro-k és likőrök vagy a grappák világát kell jobban megismernie. Az igazat megvallva én a francia és olaszt irányt összekeverem, mert aperifinek az olasz klasszikusokra (Aperol Spritz, Americano, Negroni) esküszöm, de ha az étkezés lezárásánál italt választok, akkor inkább egy pici konyakot szürcsölök el. Azonban Olaszországban nem akartam mást kipróbálni, mint a helyiek italait és ennek köszönhetően bővültek a gasztronómiai ismereteim.

aperol_spritz_roma.jpg

Az első este a központól kicsit távolabb beültünk egy kis olasz kockásterítős, családias trattoriaba.

20170310_221054_002.jpg

Ahogy beléptünk, tudtam hogy jó helyen járunk, hangzavar, kis asztalok egymáshoz közel, mindegyiken kockás terítő, bor, olíva olaj, grissini. Az étlapon természetesen csak olaszul voltak felsorolva az ételek. A vegyes antipasti után a jól ismert Pasta Carbonara teszt tovább folytatódott.

antipasti_roma.jpg

Azonban a legnagyobb élményt a vacsora utáni ristrettohoz adott ánizsos keksz jelentette. Nem bírtam megállni és megkérdeztem a tulajt a receptről. Természtesen nem értette, hogy hova lelkesedem ennyire, számára ez teljesen nyilvánvaló volt, hogy a Sambucas (ánizs likőr) kekszet kínál a kávéhoz, hiszen Róma a Sambuca szülővárosa. Nem szeretek süteményeket készíteni, de otthon biztos, hogy megpróbálom megsütni, mert annyira tetszett ez az egyszerű, de nagyszerű foodparing ötlet. A többi napon hasonlóan klassz élményeket szereztünk, de nekem ez az ánizsos süti lett a felejthetetlen útravaló. Receptet itt találjátok. 

A süti és kávé után természetesen a tulaj felvezette a digestif italpalettát. A klasszikus amarro-k mellett, megjelent a ház specialitása a házi Limoncello. Ez egy édeskés citrom likőr, eredetileg Capriról származik, de a rómaiak is előszeretettel fogyasztják. Jégbehűtőtt kis shot-os pohárban tálalják. Én ez választottam és csodálatos lezárása volt a vacsoránknak. Gondolhatjátok, hogy limoncello nélkül nem jöttem haza és a következő baráti vacsoránkat biztos, hogy ezzel az olasz citrom likőrrel zárjuk.

A bejegyzés trackback címe:

https://barkultura.blog.hu/api/trackback/id/tr4912334255

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kacag a máj 2017.03.20. 16:53:22

Mit üzen a web?Heti alkoholos hírek, költemények. Néha légy bolond, egy kicsikét, elrepül úgy a szürke gond, derül az ég, van abba valami báj, hogyha kacag a máj, ezért itasd kicsikét, irányt mutat a Heti sajtó, hova tovább érzékiség. Hétszents...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.